Az Európai Unió zászlója [2011-05-05]

Az Európai Unió zászlója

Forrás: europa.eu.int

Az európai zászló történetének kezdete 1955-re, még az 1951-ben létrejött első integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) idejére datálható, amikor is az Európa Tanács által - saját használatra - tervezett lobogót október 25-én a Parlamenti Közgyűlés, majd két hónappal később, december 9-én a Miniszteri Bizottság is elfogadta.

Az Európa Tanács a későbbiekben szorgalmazta, hogy a többi európai uniós intézmény is fogadja el a zászlót saját jelképének, majd ennek következtében, 1983-ban az Európai Parlament javasolta a zászló európai uniós jelképpé emelését.

A közösségi zászló mintázatát illetően két javaslat merült fel: az egyik a kék alapon 12 sárga csillagot egy "E" betűvel a közepén ábrázoló verzió, s egy másik, az "E" betű nélküli, amely teljesen megegyezett az Európa Tanács által 1955-ben elfogadottal. A strasbourgi parlamenti ülésszak ideje alatt a Parlament, a Bizottság és a Miniszterek Tanácsának elnöke gyakran ültek össze egy-egy munkaebédre, hogy megbeszéljék az aktuális kérdéseket. Egy ilyen ebéd alkalmával történt, 1986 márciusában, hogy a holland külügyminiszter, Van den Brook találkozott Jacques Delors-ral, akkori főbiztossal és Pierre Pfimlin parlamenti elnökkel, s beszélgetésük során kitértek a zászló kérdésére is. Pfimlin javasolta, hogy az ET által már használt zászlót vegyék át, s Delors támogatta az ötletet.

A folyamat hivatalos záróakkordjaként 1985. június 28-29-ét említhetjük: az Európai Tanács ekkor hagyta jóvá a zászlónak, az európai népek közötti ideális egység szimbólumának a közösségi intézmények általi általános használatát. Végül - az ET beleegyezésével - a tizenkét csillagos zászló 1986. május 26-ától az Európai Unió hivatalos zászlaja.
A heraldika meghatározása szerint az európai zászló azúr háttéren 12 aranysárga csillag által alkotott kör, ahol a csillagok sarkai nem érintkeznek. A ma is használatos európai zászló tervének elfogadását azonban viták sorozata előzte meg, miután a győztes pályamunkának két konkurense is akadt. Az első Richard Coudenhove-Kalergi gróf színpompás Páneurópa-zászlója volt, amelynek kék alapján egy Apolló napját szimbolizáló aranyszínű korong látható, a korongon lévő vörös kereszt pedig Európa görög-keresztény örökségét jelképezi. A második az Európai mozgalom zászlaja volt, amely fehér háttéren egy nagy zöld E betűt ábrázolt. Ez utóbbit egyébiránt még azért is érdemes megemlíteni, mert az Európai Bizottság 1985-ig ennek a zászlónak használta az egyik változatát. 1955-ben az ET Miniszteri Bizottságának tagjai egy híján a páneurópai zászlóra voksoltak, Törökországnak ez az egy szavazata azonban elegendő volt a vétóhoz, a hivatkozási alap pedig a zászlóban megjelenő kereszttel szembeni török ellenérzés volt.

Az ET miniszteri bizottsága az 1955-ös kiválasztáskor egy szavazat híján végül az apollós-keresztes Kalergi-változat mellett tette le a voksát. Törökország volt az egyetlen olyan állam, amely tiltakozott a túlzottan keresztény szimbolika ellen.

A Páneurópa-zászló

Az Európai Mozgalom zászlaja

A jelenlegi - kék alapon arany csillagos - design annak a Paul Lévynek a munkája, aki az 1950-es évek elején az Európa Tanács információs igazgatójaként tevékenykedett. Törökország a 12 arany csillaggal szemben már nem emelt kifogást, pedig ez szintén értelmezhető keresztény szimbólumként: egyfelől Szűz Mária csillagkoronáját idézi (Jelenések könyve 12,1: "Nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, és fején tizenkét csillagból álló korona"), másfelől eszünkbe juttatja az apostolokat, Jákob fiait, az Apokalipszis lovasainak 12 csillagkoronáját stb. A 12-es szám mindezeken túl számos nép hagyományvilágában - a tökéletesség és a teljesség szimbolizálása mellett - az év hónapjaira, a zodiákus jegyekre és az óralap számaira is utal, de eszünkbe juttathatja akár a XII táblás törvényt is. A kör pedig egyebek között nem más, mint az egység jelképe.

A csillagok számával kapcsolatban is megosztottak voltak annak idején az európai államférfiak. 1953-ban az Európa Tanácsnak 15 tagja volt, s logikus ötlet volt annak felvetése, hogy a csillagok száma tükrözze a tagállami létszámot. A 15-ös és a 14-es számok a Saar-vidék miatt zajló német-francia vita miatt kerültek le a napirendről. A Saar-vidék hovatartozása akkoriban még vita tárgyát képezte, s mivel nem tartozott egyik államhoz sem, ezért külön "csillagot" biztosítottak volna ennek a területnek. Németország szerint a 15 csillag a Saar-vidék szuverenitásának elismerésével lett volna egyenlő, Franciaország pedig a 14-es szám ellen tiltakozott, mert az szerinte annak nyilvánvaló beismerése lett volna, hogy a vidék Németországhoz tartozik. A 13 csillag a babona szerint sosem jelent jót, ezért arról is lemondtak, s maradt így a 12 csillagos változat, amelyre - amint az a fentiekből kiderült - sokféle magyarázat adható.

Jóllehet, az Európai Közösségnek 1985-ben 12 tagállama volt (Spanyolországgal és Portugáliával ekkorra már megkötötték a csatlakozási szerződéseket), a zászlón található 12 csillag szerepeltetése csupán véletlen egybeesés, hiszen sosem merült föl, hogy az Egyesült Államok mintájára az európai zászlón is növeljék a csillagok számát az új tagállamok csatlakozása esetén.

Az európai zászló használata - az Adonnino-Bizottság Polgárok Európájáról szóló ajánlásai szerint - napjainkban igen széles kört ölel fel: autók rendszámtábláin, esernyőkön, az Európai Unió megfigyelőinek autóin éppúgy megtalálható, mint a Bizottság kiadványain. Minden zászló- és szimbólumhasználónak ügyelnie kell azonban arra, hogy az aranyszínű csillagok csúcsai felfelé álljanak.

Az európai zászló az Európai Bizottság, az Unió végrehajtó szervének egyetlen jelképe, míg a többi intézmény és testület az európai zászló mellett egyéb saját jelképpel is rendelkezik.