Euró, az egységes valuta
A közös pénz születése
Az Európai Tanács az 1995. december 15-16-án, Madridban tartott ülésén úgy döntött, hogy a közös valutát eurónak nevezi el, annak ellenére, hogy a
Maastrichti Szerződés által módosított
Római Szerződésben még az ECU szerepel mint a Gazdasági és
Monetáris Unió
(GMU) harmadik szakaszában
bevezetendő közös valuta. Az "euró" elnevezéssel a pénz nemzetek feletti, közös voltát kívánták hangsúlyozni, hiszen az ECU - bár ez egy rövidítés -
elnevezés megegyezett egy középkori francia pénz nevével. Szintén ezen az ülésen döntöttek az állam- és kormányfők az euró bevezetésének és a nemzeti
valuták lecserélésének ütemezéséről, bár a végső szót 1996-ban, Dublinban az Európai Tanács ülésén mondák ki arról, hogy a közös pénz bevezetésére
1999-ben kerül sor, 1996 végén pedig bemutatták az euró bankjegyeket és érméket. 1998-ban az euróra vonatkozó technikai és jogi intézkedéseket a
közösségi intézmények megalkották, s még ugyanebben az évben megállapították, hogy a
konvergenciakritériumok teljesítése
alapján mely tagállamokat
tartják alkalmasnak a közös pénz bevezetésére. A megfelelően teljesítő 11 államban végül 1999. január 1-jén vezették be az eurót - akkor még
számlapénzként.
Az
Európai Központi Bank által kibocsátott euró-bankjegyeket és euró-pénzérméket 2002. január 1-jén vezették be. 2002.
február 28-ig a pénzcserét
minden szektorban végre kellett hajtani, a nemzeti valuták kikerültek a forgalomból. 2002 elejére 14 milliárd euró-bankjegyet és 50 milliárd
euró-érmét gyártottak le, de forgalomba az euró megjelenésének időpontjában ebből kb. 10 milliárd került.
Az eurót használó államok köre 2002-ben
 | | Forrás: http://europa.eu.int |
1998 májusára kialakult a konvergenciakritériumoknak megfelelő, azaz az euró használatára érett államok végleges névsora.
Ezek az alábbiak: Ausztria,
Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Az Egyesült Királyság és
Dánia nem kívánta nemzeti valutáját euróra cserélni (s ezt a két országot megillette a Maastrichti Szerződésben rögzített kimaradás
joga), Görögország
pedig - amely a konvergenciakritériumok közül hármat nem tudott teljesíteni - az alkalmatlanság okán maradt ki. Svédország nem vett részt az
árfolyamrendszerben, így a maastrichti kritériumokat sem teljesíthették formálisan, így ott továbbra is a nemzeti valutát, a koronát használták.
2001-ben Görögország is csatlakozott az eurózónához, így 12-re emelkedett azoknak az EU-tagállamoknak a száma, amelyben a közös pénzt használják.
Az eurót az EU-val fennálló szoros kapcsolatuk és érvényben levő megállapodásaik alapján több ország is használja fizetőeszközként. Nemzeti
fizetőeszközként használatos a közös európai pénz három európai miniállamban, Monacóban, San Marinóban és a Vatikánban is. (A numizmatikáért rajongók
nagy örömére, kik sokat áldoznak azért, hogy euró-gyűjteményüket teljessé tegyék a kis államok különleges, és igen korlátozott számban nyomott
bankjegyeivel és érméivel.) A negyedik miniállamnak, Andorrának sosem volt nemzeti valutája, s amikor a náluk fizetőeszközként használatos francia
frankot és spanyol pesetát euróra cserélték, ők is eurót kezdtek használni. A Balkánon, Montenegróban és Koszovóban - amelyek az euró megjelenése
előtt a német márkát de facto "nemzeti valutaként" használták - is áttértek az euró használatára a készpénzforgalomban.
|
Az euróra történő átállás pozitív és negatív aspektusai
Az euró elfogadtatása azonban nem ment könnyen a tagállamokban. 2001 szeptemberében az
Európai Központi Bank "Az euró - a mi
pénzünk" címmel indított
nagyszabású kampányt, amelynek célja az volt, hogy megismertesse és elfogadtassa az EU polgáraival és vállalkozóival az új fizetőeszközt. A programnak
része volt az úgynevezett kettős ármegjelölés is, amelynek keretében az árakat - már jóval az euró megjelenése előtt -minden terméken euróban is
feltüntették. A kampány ezen elemének sikere legalábbis kétséges volt, hiszen az emberek többsége mit sem törődött ezzel mindaddig, amíg már tényleg
csak euróban lehetett fizetni, s bizony ebben kellett számolni is. Ekkor hirtelen megnőtt azok iránt a zsebszámológépek iránt a kereslet, amelyek
képesek voltak egy egyszerű mozdulattal átszámolni az euró-árakat a már nem használatos francia vagy belga frankra, német márkára stb. Európában járva
még mindig gyakran hallani vásárlókat, akik csendesen mormogva számolják ki, hogy mennyibe is kerül az adott termék a régi pénzre átszámolva, s ennek
alapján döntenek a vásárlásról. Persze az is igaz, hogy ezzel a jelenséggel egyre ritkábban találkozunk majd...
Az átállás ugyan nagy költségekkel járt a bankok számára, de egyértelműen voltak előnyei is: az árak sokkal könnyebben összevethetők azokban az
országokban, amelyek eurót használnak (ez a fogyasztók érdekeit szolgálja elsősorban), a tranzakciós költségek megszűnnek, s mind a bankoknak, mind
pedig a lakosságnak egyszerűbb egyféle pénzt kezelni, mint tizenkettőt.
Az euró bevezetése Európa történelmében is nagy horderejű esemény, a Római Birodalom bukása óta ez az első alkalom, hogy Európa ekkora területén
egységes pénzt használnak. Kiszámolták, hogy a forgalomba került euró-érmék súlya az Eiffel-torony súlyának mintegy 24-szerese, s az euró-bankjegyeket
egymás mellé helyezve a Föld-Hold távolságnál ötször hosszabb "pénzutat" kapnánk.
Az egységes pénz szimbóluma
 |
Forrás: http://europa.eu.int
|
Az euró szimbóluma €, melyet az
Európai Bizottság 1999 decembere óta használ. Az euró logót a görög epszilon (ez a
kultúra az európai civilizáció
közös bölcsője) és az Európa szó első betűje nyomán alkották meg. A két párhuzamos vonal az euró stabilitását jelképezi.
A bankjegyek és érmék
A hétféle euró bankjegyet 5, 10, 20, 50, 100, 200 és 500 eurós címletekben, míg a nyolcféle euró érmét (1 euró 100 centből áll) 1, 2, 5, 10, 20 és 50
centes, illetve 1 és 2 eurós címletekben bocsátják ki. A bankjegyek minden eurót használó államban azonosak, az előoldalon ábrázolt ablakok és kapuk a
nyitottságot és az együttműködést hivatottak szimbolizálni, a hátoldalon található hidak pedig Európa és a világ többi részének párbeszédére utalnak.
A bankjegyeket az Osztrák Nemzeti Bank tervezőművésze, Robert Kalina tervezte.
Az érmék elülső oldala mindenütt azonos - Európa térképei és a 12 csillag - a hátoldalon azonban nemzeti motívumok jelennek meg, amelyek mind a 12
eurót használó tagállam esetében eltérőek. (Vannak államok, amelyek minden euró-érme hátlapjára más és más ábrát helyeztek (különösen szép ábrákat
találunk az olasz eurókon), mások, például a Benelux államok és az írek, az összes címlet hátsó oldalán ugyanazt a képet - a Beneluxok királyuk
profilját, az írek pedig az ír hárfát - használják.). Valamennyi bankjegyen megtalálhatók az alábbi elemek: "euro" elnevezés (latin vagy görög
betűkkel); az
Európai Központi Bank kezdőbetűi; jogvédelemre vonatkozó © jel; az Európai Központi Bank elnökének
aláírása és az EU-zászló. A
bankjegyeket különleges gyártási eljárással készült, gyapotot is tartalmazó papírra nyomják, így annak fogása ropogós, nem puha és síkos. A
felismerhetőség elősegítése és a hamisíthatóság megnehezítése céljából számos azonosítási jegyet is elhelyeztek a bankjegyeken (vízjel, tapintható
nyomatok, holografikus fóliacsík stb.).
Euro vagy euró?
Az euró elnevezésével kapcsolatban a legutóbbi bővítésig teljes volt az összhang a tagállamok között. A "Tizenötök" egy 1988-as EK-határozatban
megállapodtak, hogy az eurót minden tagországban - és a hivatalos közösségi dokumentumokban - ugyanolyan írásmóddal használják, azaz a latin betűs
formában és ékezetek nélkül, tehát rövid "o"-val (euro). Kivételt képezett a szabály alól Görögország, ahol a görög betűs ABC használata miatt az euró
írásmódja természetesen eltérő: ευρω. Az "euro" szó jó választásnak bizonyult, hiszen egységes írásmódja mellett kétségtelen
előnye
az is, hogy minden
nyelven egyformán jól érthető.
A tíz új tagállam csatlakozását követően azonban kiderült, hogy négy olyan új tagja is van a Közösségnek, amely nem kívánja követni az euró
elnevezését illetően az addigi "hagyományokat", s mindezt saját nyelvi sajátosságaira hivatkozva teszi.
A balti államok közül Lettország az EU egyetlen olyan országa, ahol a nemzeti nyelvben az "Európa" szóban a szó elején nem követik egymást az "e" és
az "u" betűk. A lett kiejtés ezt a sorrendet ugyanis nem tolerálja, ezért a szó eleje "eir"-re változott - az Európai Unió lett nyelven: Eiropas
Savienibas -, s a lettek sem az írásmódot, sem pedig a kiejtést illetően nem kívánnak ezen változtatni, még az euró esetében sem (amelyet tehát
"eira"-ként kívánnak használni). Litvániában pedig nyelvi sajátosság, hogy a főnevek alakja aszerint változik, hogy milyen szerepben van a mondatban
az adott szó. Magyarország a hosszú "o" betűvel írt "euró" szót tartja a nyelvbe szervesen illeszthetőnek, mivel - amint azt a Magyar Tudományos
Akadémia állásfoglalásában megállapítja - a magyar szavak nem végződnek rövid "o"-ra. Ráadásul, a litván nyelvhez hasonlóan, a magyarban is változik a
főnév alakja, ha mondatbeli szerepüknek megfelelően ragokat, jelzőket és képzőket illesztenek hozzájuk. Szlovákia - a többi szláv nyelvhez hasonlóan -
az idegen eredetű szavakban a magánhangzót követő "u"-t gyakran "v"-vel helyettesíti, így van ez az "Európa" szónál (szlovákul: Evropa), s így van az
eurónál is: evro.
A négy új tagállam a csatlakozást követően határozottan síkra szállt azért, hogy az euró szót saját nyelvük alapvető szabályainak és igényeinek
figyelembe vételével használhassák, sőt ennek érdekében még a fenyegetőzéstől sem riadtak vissza, s az alkotmányos szerződés aláírásának megtagadását
is hatályba helyezték. A vita valójában a nemzeti keretek közti használatról folyt, hiszen a bankjegyeken és érméken az egységes "euro" szó
szerepeltetésének jogosságát egyik új tagállam sem vitatta. (Közülük egyébként még egyik sem tagja az eurózónának.)
A "régi tagállamok" közül többen értetlenkedéssel vegyes felháborodással szemlélik az eseményeket, s a németek és az olaszok kifejezetten hangot adtak
elégedetlenségüknek amiatt, hogy az új tagállamok olyan elveket kérdőjeleznek meg, amelyeket a Tizenötöknek eszébe sem jutott volna az euró
névadásakor. A britek is az "euro" szó egységes használata mellett vannak, s a vitában arra is utaltak, hogy Görögország - a közös ügy érdekében,
kompromisszumkészsége bizonyítékaként - elfogadta az "euro" szó átírását a görög ABC szerint azzal együtt, hogy a végeredmény
(ευρω) nem gondos ejtés
esetén akár "vizeletként" is hangozhat. Ezt a megegyezésre való hajlandóságot hiányolják a négy új tagállam esetében a korábbi uniós tagállamok, a
holland elnökség pedig azzal a kompromisszumos megoldási javaslattal élt, hogy a hivatalos dokumentumokban a standard latin betűs "euro"-t használja
mindenki, míg hazájában mindenki figyelembe veheti a nyelvi sajátosságokat, amelyek megőrzését egyébként az EU maga is kifejezetten támogatja. Ennek a
javaslatnak az elfogadását tükrözi az Alkotmányos Szerződés, melyben minden nyelvre lefordítva az "euro" szót találjuk, a hivatalos - magyarra
fordított - közösségi dokumentumokban is erre kell tehát számítanunk a jövőben is.
Magyarország és az euró
Magyarország - a kormány tervei szerint - 2008-ra teljesíti az eurózónához való csatlakozás feltételeit, s 2010-re akár be is vezetheti az eurót. Már
most folynak arról a viták, hogy vajon a magyar euró-érmék hátoldalán milyen magyar nemzeti motívumok jelenjenek meg. A Magyar Hírlap például olvasói
körében közvélemény-kutatást végzett erre a kérdésre vonatkozóan, s az eredményekből kiderült, hogy a legtöbben nemzeti jelképeinket (Szent István
névjele, címer, korona) látnák viszont szívesen az eurón, de sokan szeretnék feltalálóink, tudósaink (Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Teller Ede,
Eötvös Loránd) és találmányaik (gyufa, helikopter) képét az érmék hátoldalára. Számos szavazat érkezett híres épületekre (Parlament, Lánchíd,
kilenclyukú híd, szegedi dóm, pannonhalmi apátság) és neves történelmi személyiségekre (Kossuth, Széchenyi, Hunyadiak), valamint művészeti és irodalmi
kultúránk jeles képviselőire (Bartók, Kodály, Liszt, Petőfi, Ady, Móra). Szóba kerültek a hungarikumok is (pulikutya, Rubik-kocka, szürke marha), s a
"legismertebb magyar", Puskás Ferenc portréjának ábrázolása is.
A szakemberek úgy vélik, hogy egy szakmai zsűrinek kell eldöntenie, mi kerüljön a magyar euróra. A grémiumban képviseltetnék magukat a
bankszakemberek, képzőművészek, pénztervezők, művészettörténészek, történészek és akadémikusok, s a nagyközönség elé csak azokat a terveket tárnák,
amelyek minden szempontból megfelelnek a szakmai testület kívánalmainak. A végső szó joga azonban - az állampolgárok véleményének mérlegelését
követően -a szakmát illeti, azaz feltehetően a Magyar Nemzeti Bank igazgatótanácsát, hiszen eddig is ez a testület döntött arról, hogy milyen portré
vagy ábra jelenjen meg a magyar pénzeken.
 | A Magyar Hírlapban megjelent érmék Anev Kámen grafikusművész tervei alapján készültek.
(Az érméken: Szent István kézjele, magyar címer, Szent-Györgyi Albert, Kossuth Lajos, Bartók Béla, Parlament, puli, Rubik-kocka, Puskás Ferenc)
|
|
Internetes források
Az euró hivatalos oldala (Európai Központi Bank)
http://www.euro.ecb.int/en.html http://www.euro.ecb.int/en.html
Euró-érmék
http://europa.eu.int/comm/economy_finance/euro/notes_and_coins/coins_images2_en.html
http://www.euro.ecb.int/en/section/euro0.html
Euró-bankjegyek
http://europa.eu.int/comm/economy_finance/euro/notes_and_coins/notes_main_en.htm
http://www.euro.ecb.int/en/section/testnotes.html
A félig magyar euró
http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=77339&archiv=1&next=0
Az euróról
http://www.euro.hu/
Az euró bevezetése
http://www.onadozo.hu/200203/cikkvam_euro.htm
http://www.valtozovilag.hu/t365/tux0209.htm
http://www.eu.hu/index.php?mIdS=82&request=2,0,82,88,1,3
Az euró elnevezése a különböző nyelveken (angol nyelvű)
http://europa.eu.int/comm/translation/euro/euenfram.htm
Euró vagy euro?
http://index.hu/eu/eurosx1013/
Az euróval kapcsolatos nyelvi kérdések (angol nyelvű)
http://en.wikipedia.org/wiki/Linguistic_issues_concerning_the_Euro
Az euró szimbólumról
http://europa.eu.int/comm/economy_finance/euro/notes_and_coins/symbol/euro_symbol_en.pdf
IN ENGLISH
