Jelmondat
"Egység a sokféleségben": 2000. május 4-e óta így szól Európa jelmondata, amelynek kiválasztására egy verseny keretében került sor nyolcvanezer, 11 és
19 év közötti európai fiatal részvételével.
Az európai jelmondat története 1998-ig nyúlik vissza, amikor először vetődött fel az ötlet, miszerint ha az Európai Uniónak
van közös zászlaja,
himnusza, Európa-napja és hovatovább közös pénze is, miért ne lehetne a szimbólumok sorát egy jelmondattal kiegészíteni? Patrick La Prairie-től, a
Ouest-France újságírójától származik az ötlet, hogy bízzák a tagállamok diákjaira a jelmondat kitalálását. Az újság az ötlethez partnerként megnyerte
a Le Mémorial de Caen 20. századi Történeti Múzeumot és a France Télécom-ot, valamint a 15 tagállam mintegy 40 sajtóorgánumát.
1999. március 31-én útjára bocsátották a projektet, létrehozták, és 1999 szeptemberében megnyitották a devise-europa.org internetes honlapot, amelyen
részletes instrukciókat helyeztek el az Unió 11 hivatalos nyelvén a pályázás módjára vonatkozóan.
2000 januárjáig több mint 2 575 iskolai osztály alkotta meg jelmondat-verzióját a saját anyanyelvén és angolul, s csatolta hozzá a magyarázatot, amely
megindokolta választásukat. 2000 februárjában sor került az első - nemzeti - szelekcióra, amikor mind a 15 tagállamban az ottani médiapartner által
felállított zsűri kiválasztotta az európai zsűri elé kerülő 10 legjobban sikerült pályamunkát. 2000 áprilisában egy európai zsűri másodszor is
megrostálta a jelmondatokat. A Le Mémorial de Caen múzeumban összegyűlt, minden tagállamból egy-egy tagot - újságírót - magába foglaló zsűri egyhangú
döntésének eredményeként kiválasztották azt a hét jelmondat-javaslatot, amelyből a végső döntnök, a "nagy zsűri" feladata kiválasztani azt az egyet,
amely az Európai Unió jelmondata lesz.
A versenyben maradt hét jelmondat:
1. Béke, szabadság, szolidaritás
2. Egység a sokszínűségben
3. Egységben a békéért és a demokráciáért
4. Együtt, szabadságban
5. Különbözőségünkben az erőnk
6. Mindegyik más, mindegyik európai
7. Öreg kontinens, új remény
A végső döntés meghozatalára május 4-én került sor, amikor a prominens európai politikusokból, művészekből és közéleti személyiségekből álló, Jacques
Delors-vezette grémium egyhangú döntése alapján az Európai Parlamentben (Brüsszelben) - a 80 000 résztvevőt reprezentáló 15
iskolai osztály 500
tanulója részvétele mellett - Nicole Fontaine, a Parlament akkori elnöke kihirdette az új európai szimbólumot, az Európai Unió jelmondatát, amely a
következő: Egység a sokszínűségben.
A végső döntést meghozó "nagy zsűri" tagjai:
Név | Ország | Foglalkozás |
|
Rita Süssmuth | Németország | ifjúsági, családügyi és egészségügyi miniszter (1985-1988), a
Bundestag elnöke (1988-1998) | |
Franz Vranitzky | Ausztria | pénzügyminiszter (1984), kancellár (1986-1997) | |
Dirk Frimout | Belgium | belga (flamand) asztronauta, az elso belga az urben, aki 1992-ben az
Atlantis űrjárművel megkerülte a
Földet | |
Uffe Ellemann Jensen | Dánia | külügyminiszter (1982-1993) | |
Felipe Gonzales | Spanyolország | miniszterelnök (1982-1996) | |
Lenni Kalle Taipale | Finnország | zeneszerző, zongorista, az 1997-es Pori Jazz fesztiválon az
'év legjobb művésze' díjat kapta | |
Jacques Delors | Franciaország | gazdasági és pénzügyminiszter (1981-1984), az Európai Bizottság
elnöke (1985-1995), a Notre Europe (Mi
Európánk) szervezet alapítója 1996-ban | |
Lord Jenkins of Hillhead (Roy Jenkins) | Egyesült Királyság | Az Európai Bizottság elnöke
(1977-1981), pénzügyminiszter (1967-1970), az
Oxfordi Egyetem és a Royal Society of Literature (Királyi Irodalmi Társaság) elnöke (2003-ban bekövetkezett haláláig) | |
Theodoros Pangalos | Görögország | Európa Tanács (1989-1993), közlekedési és kommunikációs miniszter
(1994), külügyminiszte (1996-1999) | |
Mary Henry | Írország | a Comhairle na nOspidéal (nemzeti szakmai szervezet a kórházak
biztonságos és minoségi szoláltatásaiért) tagja
(1992), a Well Woman központ elnöke, a Rape Crisis Center tagja, 1993-tól szenátor | |
Susanna Agnelli | Olaszország | európai képviselő (1979-1981), szenátor (1983, 1979), külügyminiszter
(1995-1996) | |
Gilbert Tausch | Luxembourg | a Robert Schuman Európai Oktatási és Kutatási Központ igazgatója, a
Liège-i Egyetem és a Brugge-i
Európai
Egyetem
professzora | |
Ruud Lubbers | Hollandia | gazdasági miniszter (1973-1977), miniszterelnök
(198-1984) | |
Mario Soares | Portugália | a Szocialista Párt alapítója (1973), külügyminiszter (1974-1975),
miniszterelnök (1976-1985), köztársasági
elnök (1986-1996) | |
Anna Christensen | Svédország | a Lund Egyetem professzora (1975-tol), a Dagens Nyheter hetilap
szerkesztoje | |
Forrás: http://www.ouestfrance-ecole.com
A La Sofres közvélemény-kutató és -elemző cég lexikai elemzés alá vette a több mint 2 000 pályamunkát (s a benne szereplő csaknem 400 000 szót), s azt
igyekezett kihámozni a szóhasználatból, hogy a különböző tagállamok tanulói mit tartanak az európaiság lényegének. A vizsgálat eredményeként
rámutattak, hogy a leggyakrabban használt 10 kifejezés - az összes pályamunkát tekintve - az alábbiak szerint alakult: Európa, béke, egység, unió,
együtt, jövő, különbség, remény, szolidaritás, egyenlőség, szabadság, sokszínűség és tiszteletben tartás. Két érdekes megállapításra is jutottak az
elemzők: egyfelől megállapították, hogy a diákok Európa-képében nagyon erősen jelen van a béke gondolata, ami azzal indokolható, hogy ez a generáció,
sőt már a szüleik sem élték át személyesen a második világháborút, s számukra a fél évszázada tartó nyugat-európai "háborúmentes" állapot a
természetes. Másfelől, az elemzésből az is kiderült, hogy az európaiságot kifejezni szándékozó jelmondatokban alig jelentek meg a gazdasági
együttműködésre utaló kifejezések, ami azt jelenti, hogy a fiatalokban Európáról - és az
Európai Unióról is - egy olyan
idealizált kép él, amely mentes a piaci alapú, materiális vonatkozásoktól, s inkább az értékek mentén értelmezik a közös identitás kifejeződését.
Az elemzők külön-külön is megvizsgálták az egyes tagállamok ifjú versenyzőinek jelmondat-javaslatát és a hozzá készített magyarázatokat, azt kutatva,
hogy milyen nemzeti specifikumok érhetők tetten az Európa-képüket illetően. A diákok szóhasználatában a leggyakoribb elemek:
- belgák: nemzet, büszkeség, remény, gazdagság, különbözőség;
- britek: egység, amely védi és támogatja tagjai különbözőségét;
- dánok: demokrácia, az élet értékei, jobb társadalom;
- finnek: Európa a különböző népek családja, tisztelet, család, kölcsönös segítség;
- franciák: egység az európaiak között, szolidaritás a világ többi része felé;
- görögök: Európa az antik görög alapokon megvalósított haladás és a demokrácia civilizációja;
- hollandok: a határok megnyitásával Európa ereje is nő a világ többi részével szemben;
- írek: Európa szociális felelőssége és a lehetőségek közössége, egyenlőtlenségek csökkentése;
- luxembourgok: a kultúrát, a tudást és a történelmet ötvöző vízió, a római, a görög és a keresztény hagyományok, mint a közös kultúra alapjai;
- németek: az európai kultúrák közti megértés és tolerancia a békéért, az egységért és a személyes szabadságért;
- olaszok: különbözőség és történelmi alapok egy kulturális Európa szolgálatában, hagyomány, örökség;
- osztrákok: minden tagországnak meg kell őriznie sajátosságait;
- portugálok: a múltra építkezve építeni a jobb jövőt, szociális értékek, igazságosság;
- spanyolok: határok nélküli Európa, jólét, szimpátia, vendégszeretet, ifjúság, harc a terrorizmus ellen a békéért;
- svédek: Európa a béke és mások tiszteletének szinonimája, a tagok közti együttműködés és a közösségi akarat következtében nem vetül Európa
történelmére még egyszer olyan árnyék, mint a nácizmus volt, a környezet és a kontinens védelme.
A kiválasztott mottót - némi módosítást követően, az eredeti ugyanis
Unity in diversity volt, ezt
United in diversity-re változatták -
az Alkotmányos
Szerződésbe is belefoglalták, a IV. címben jelenik meg az uniós szimbólumok sorában.
A mottó érdekessége, hogy az egység és a különbözőség látszólag ellentmondásos fogalmait állítja egymás mellé. Nem az Európai Unió az egyetlen, amely
jelmondatában ezeket a gondolati elemeket jeleníti meg, lényegében ugyanazokat, mint a 2000. április 27-én elfogadott dél-afrikai hivatalos állami
jelmondat (
!ke e: /xarra //ke - Diverse people unite or Unity in Diversity - Egység a sokféleségben). Indonézia a másik állam, amelynek
jelmondata
úgyszintén fordítható
Egység a sokféleségben-nek. Eredeti formájában, régi jávai nyelven a mottó:
Bhinneka Tunggal Ika, amelyet
általában
Unity in
diversity-nek - Egység a sokféleségben - fordítanak angolra, bár a szó szerinti fordítása "(Although) in pieces, yet One" (kb. bár darabokban,
mégis
egy(et alkotva)). S itt kell még megemlítenünk az Amerikai Egyesült Államok mottóját is (1776 és1956 között használták), amely latinul
E pluribus
unum, azaz szó szerint fordítva: Egy a sok közül.
Az Európai Unió jelmondata latinul: In varietate concordia.
Internetes források
A versenyről (a Ouest-France honlapjáról)
http://www.ouestfrance-ecole.com/commun/scripts/blocsmetiers/com_frame.asp?lien=/accueil_detail.asp¶m=idDOC=2135
Unification via Diversification - what does it mean to be "united in diversity"?
http://www.eumap.org/journal/features/2004/bigday/diversity/
PatrickLa Prairie, az "ötletgazda" írása a versenyről
http://www.newropeans.org/fr/fondamentaux/congres_fondateur/interventions/la_prairie.htm
A mottó különböző nyelveken
http://en.wikipedia.org/wiki/European_symbols#Motto
A jelmondatok elemzéséről
http://www.epf.lu/foto/ude/dveuro.htm