A Magyar Kulturális Stratégia nemzetközi vonatkozása
A Kulturális Stratégiai Bizottság munkájának eredményeként 2004 júliusában született meg a Magyar
Kulturális Stratégia című munkaanyag, amely a hazai kulturával kapcsolatos legfontosabb fejlődési irányokat
hivatott előrevetíteni. A szakértői testületben a honi kulturális élet számos prominens alakja vállalt feladatot, s a munkát a Nemzeti Kulturális
Alapprogram elnöke, Harsányi László vezette.
A megalkotott kulturális stratégia időhorizontja 2013, ezáltal összekapcsolható az Európai Unió tervezési programjával, valamint az ahhoz illeszkedő
Második Nemzeti Fejlesztési Tervvel. Lényeges kiemelni, hogy a stratégia semmiképp sem tekinthető a kulturális területre vonatkoztatható teendők
teljes körű katalógusának, s elsősorban azokat a pontokat emeli ki, ahol a következő években a leginkább igény és esély lesz minőségi váltásra és
strukturális átrendeződésre. Összefoglalónk az alábbiakban tovább szűkíti a felvetett témák körét, s kizárólag a munkaanyag nemzetközi vonatkozású
részeinek bemutatását célozza.
A stratégia első fejezete "Helyzetkép és alaptrendek" címen egyfajta alapot kíván biztosítani a később kifejtettekhez, s egyebek mellett taglalja a
kulturális globalizációban rejlő veszélyeket és lehetőségeket is. Szintén kiemelendőek a hazánk uniós tagságából eredő döntéshozatali változások,
amelyek végsősoron a hagyományos nemzetállami kulturális politika lehetőségeit csökkentik. Ezek alapján a döntési jogkörök egy része Brüsszelbe, másik
- jelentősebb - része pedig a régiók és kistérségek hatókörébe kerül át. Az EU-csatlakozás továbbá újrarendezi a kapcsolatokat a Kárpát-medencében: új
típusú gondok jelenhetnek meg, de a harmonikusabb kulturális együttélés esélyei is nőnek.
A munkaanyag második fejezete a "Stratégiai célok, értékelvek, prioritások" címet kapta, s itt kerül kifejtésre a kulturális stratégia alapvető
célrendszere. A fő feladatokat az esélyteremtés, az érték- és hagyományőrzés valamint az új értékek létrehozásának céljai mentén határozták meg, s
mindezt nyolc stratégiai fejlesztési irány hivatott biztosítani. A stratégiai irányok közül nemzetközi
szemszögből három emelhető ki, így a
továbbiakban ezek rövid bemutatása következik:
1. stratégiai irány: A kulturális vidékfejlesztés programja
A program alapvetése, hogy kiemelt fejlesztésre szorul mindazon település (vagy településrész), ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el az országos
átlag 75%-át. Az uniós fejlesztési források elnyerése rendkívül fontos finanszírozási lehetőségeket nyithat meg, s ehhez egyrészt regionális szintű
szakmai tanácsadó irodák megnyitására, másrészt kistérségi kulturális fejlesztési stratégiai tervekre, harmadrészt a terveket létrehozó helyi
kulturális fejlesztési grémiumok intézményes működési támogatására van szükség. A fejlesztési célok szempontjából fontos, hogy (az egységes nemzeti
kulturális arculat megtartása mellett) az egyes régiók és kistérségek kulturális sajátosságaik mind teljesebb kibontásával helyi térségi arculatot
alakítsanak ki, ezáltal növelve esélyeiket a belföldi és uniós forrásokért folyó versenyben. Szintén ezen stratégiai irányhoz tartozik az un.
Peremvidék Program, amely a határ menti kulturális együttműködést hivatott célzottan fejleszteni.
6. stratégiai irány: A magyar tehetség helyzetbe hozása itthon és külföldön
Ezen stratégiai irány a magyar csúcstehetségek hazai és nemzetközi menedzselésének fejlődését célozza, s elsőrendű célként kezeli a hazánkra jellemző,
a magyar kultúra nemzetközi emblémájának számító műhelyek, irányzatok, műfajok és alkotások sikerre vitelét. A kiemelt teendők között az
ösztöndíjrendszer hatékonyságának fejlesztése mellett megtalálható az a törekvés is, hogy a kulturális diplomácia cél- és eszközrendszerében jobban
érvényesüljön a kimagasló tehetségek útjának egyengetése. A stratégia a hatékonyság ezirányú javítását elsősorban a kétévenként készítendő részletes
elemzésekkel látja biztosíthatónak.
8. stratégiai irány: A kultúra mint gazdaság- és versenyélénkítő
A stratégia megalkotói fontosnak tartották leszögezni, hogy a jól menedzselt kultúra nem csak a szabadidő eltöltését gazdagítja, hanem adott esetben a
kincstárat is, ezáltal a kultúrával mint növekvő jelentőségű nemzeti erőforrással is számolni kell. Az idegenforgalom világszerte feltörekvő gazdasági
ágazat, s ezen belül mindenütt növekszik a kulturális komponens szerepe, így a Magyarországról kialakított turistacsalogató imázs esetében is történt
ezirányú elmozdulás. Mindezek mellett egyértelműen ki kell aknázni azt a kivételes körülményt, hogy 2010-ben egy magyar (és egy német) város lesz
Európa Kulturális Fővárosa [eu_kult_fov.php], s ennek érdekében is erősíteni kell a kulturális dimenzió szervezett képviseletét mind a nemzeti
turisztikai stratégia-alkotás során, mind a Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítési folyamatában. A
stratégia ugyancsak kiemeli, hogy az eddiginél több
figyelmet kell fordítani a művészeket és műalkotásokat érintő munkajogi, adózási és egyéb szabályozókra, s az EU-ban ilyen téren létrejövő
kezdeményezések esetében is aktív részvételt sürget.
A munkaanyag harmadik fejezete a kulturális politika eszköztárát vizsgálja, s előtérbe helyezi az uniós tagságban rejlő adottságok jobb kiaknázásának
követelményét. Bár az EU közvetlenül nem determinálja a nemzeti kulturális politikákat, s konkrétan a magyar kulturális stratégiát, közvetve mégis
hatást gyakorol rá. A magyar kultúra képviselői ugyanis már a csatlakozás előtti években is rengeteget profitáltak az Unióból, s a lehetőségek
(leginkább a Kultúra 2000 [eu_k2000.php] keretprogram által biztosított együttműködési pályázatok segítségével) a tagsággal tovább bővültek.
A hazánkba áramló uniós források többsége a területi felzárkóztatási és kiegyenlítő alapokból kerül ki, így az ebbe a körbe tartozó, a kulturához
kapcsolódó támogatások megítélésében döntő szerepe van a Nemzeti Fejlesztési Tervnek, s ezáltal a kulturális kormányzat érdekérvényesítési
képességének egyaránt. A két központ (Brüsszel és a nemzeti kormányok) által megadott prioritások mellett azonban jelentős mozgástere marad a helyi
(regionális és egyéb) tényezőknek is.
A fejezet (és egyben a stratégia érdemi részének) lezárásaként az egyre növekvő jelentőségű, s a diplomácia egyéb (politikai, gazdasági, turisztikai
stb.) területeihez szervesen kapcsolódó kulturális diplomáciai feladatok kerülnek kifejtésre. Ezek alapján a nemzeti kulturális promóció (pl. a
külföldi magyar intézetek) primátusának megőrzésével egyidejűleg hazánknak növekvő részt kell vállalnia az európai kulturális együttműködésből is. A
hazai kultúra népszerűsítésében lényeges feladatként kerül megemlítésre a nemzeti irodalmak intézményes támogatása, valamint a virtuális térben rejlő
lehetőségek jobb kihasználása. A stratégia végül utal arra a megnövekedett felelősségre, amely az Unión kívül maradó magyarsággal kapcsolatos
(elsősorban kulturális jellegű) feladatokhoz kapcsolódik, s itt fokozott anyaországi szerepvállalást irányoz elő.