- munkaanyag -
Magyarország évtizedeken át csupán kívülről figyelhette, amint a kontinens nyugati felén élő nemzetek mind szorosabbra fűzik együttműködésük szálait, a polgárok életszínvonala tovább javul, és korábban egymással háborúban álló népek megteremtik a tartós béke alapjait. A kezdeti szén- és acélközösség - elsősorban a politikai akaratnak és a társadalmi támogatottságnak köszönhetően - idővel egységes belső piaccá fejlődött. Az Európai Unió létrehozta a közös valutát, lebontotta a belső határokat, és kiépítette a külső határok védelmét.
Az európai egység úgy jött létre, hogy nem veszélyeztette a nemzetek identitását, nyelvük és kultúrájuk megőrzését. Az Unióban egységesen szabályozzák ugyan például az erőművek szennyezőanyag-kibocsátásának mértékét, vagy a ketreces tojótyúk tartásának körülményeit, ám a szabályokat a tagállamok közösen alkotják, és azokat az Unió összes (jelenleg tizenegy) hivatalos nyelvén bárki elolvashatja.
Magyarország számára az 1990-es évek elején nyílt meg az európai uniós tagság elvi lehetősége. A rendszerváltás megteremtette a szabad értékválasztás esélyét, a magyar külpolitika önállóságát. E sorsfordító változással együtt született meg a széleskörű politikai és társadalmi konszenzus: Magyarország fontos célja az Európai Közösség teljes jogú tagjává válni. Az ország politikai vezetése és a társadalom kellően kitartónak és tűrőképesnek bizonyult: nem hagytuk magunkat sem lebeszélni, sem alternatív megoldásokra rábeszélni. Fokozatosan választ kaptunk a három alapkérdésre: milyen feltételekkel, mikor és mely országokkal együtt kerül sor az EU újabb bővítésére, amely már hazánkat is magában foglalja.
A "kivel" számunkra is alapvető kérdés volt, habár Magyarország legelsőként nyújtotta be csatlakozási kérelmét, és mindvégig a tárgyalások élvonalában haladt. Elképzelhetetlen lett volna olyan EU-bővítés, amelyben hazánk nem szerepel. Ám bennünket is foglalkoztatott a kérdés: sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a csatlakozás követelményei és a bővítési körének politikai szempontjai között. Az Unió viszonylag korán megindult a széleskörű bővítés felé. A kitáguló, új EU várhatóan huszonöt tagú lesz, huszonöt európai nemzet jövője fonódik össze.
A "mikor" kapcsán a kezdeti illúziók után következett a felismerés: az EU-csatlakozás a vártnál jóval több időt vesz igénybe. A bizonytalanság, a kétkedés, a "mindig öt évre vagyunk a tagságtól" érzése már-már állandósult. Talán kevesen tudják, hogy az egyik vezető EU-tagállam kormányfője már 1996-ra lehetségesnek tartotta belépésünket. Arra talán többen emlékeznek, amikor egy másik nagy tagállam elnöke 2000-ben jelölte meg a bővítés évét. Később inkább a borúlátó jóslatok nyertek teret, mondván, nem is lesz újabb bővítés, legalábbis 2007 előtt. Ma biztosan számolhatunk azzal, hogy Magyarország 2004. május elsején az Európai Unió teljes jogú tagjává válik.
A harmadik kérdésre - milyen feltételekkel? - nem adható egyszerű válasz. Mit kap, mit ad, és mire számíthat Magyarország 2004. május elsején? Miért áll hazánk érdekében az EU-csatlakozás? Mit tudott elérni az európai integrációs folyamat, aminek köszönhetően a korábban csatlakozott országok folyamatosan fejlesztik az együttműködést, a kívül maradottak közül pedig mind többen kérik a felvételüket? Nem elég egyetlen kérdést megválaszolni. Európa legnagyobb együttműködési projektjével állunk szemben. A sikeres európai integráció az érdekek és ellentmondások összehangolása nyomán alakult ki, fejlődött és fejlődik tovább. Melyek az EU tagság fő előnyei?
Az integráció alapja az értékközösség. Olyan országok vállalkoztak az önkéntes együttműködésre, amelyek elkötelezettek a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a piacgazdaság mellett. Az Európai Unión belül teret nyert a szolidaritás és a kohézió, megteremtve a felzárkózás esélyét.
Az európai integráció eredménye a béke, biztonság és stabilitás. Egymással évszázadokon át háborúzó országok fogtak össze, és hozták létre az együttműködés széles alapjait. A nemzetállamok nem tűntek el, a nemzeti érdekek változatlanul jelen vannak az Unióban, ám minőségileg megújult az érdekérvényesítés eszköztára. Az európai népek nem egymás ellen, hanem egymással együttműködve keresik a megoldásokat. Kiszélesedett fogalom tartalma: a mindennapokban ma már nemcsak a háború elkerülése jelenti a biztonságot. Az EU tagjai közösen szervezik meg a külső határok védelmét, a szervezett nemeztközi bűnözéssel szembeni hatékonyabb fellépést.
Az európai integráció értéke a jólét alapjainak megteremtése. Az egységes belső piac átlátható módon szabályozza a gazdasági szereplők tevékenységét, megsokszorozza a gazdasági növekedés esélyeit. A világ legnagyobb, az új tagok befogadásával tovább bővülő piaca növekvő keresletet és termelékenységet, újabb gazdasági lehetőségeket kínál az új és a régi tagoknak egyaránt. A gazdasági növekedés pedig munkahelyeket hoz létre, megteremti az életszínvonal növelésének, a nyugdíjak emelésének lehetőségét.
Az európai fejlődés fontos előnye a szolidaritás elvének érvényesítése. A fejlettebb államok is megértették, hogy a közös boldogulás alapja a közös fejlődés, amihez az elmaradottabb tagországok és térségek számára biztosítani kell a felzárkózás lehetőségét. Ez a politikai felismerés eredményezte az ír, a spanyol vagy a portugál gazdasági és társadalmi sikereket. Ezen az úton indulnak el - igaz, mostohább nemzetközi gazdasági adottságok közepette - az új tagállamok is.
Az EU talán legjelentősebb vívmánya az egyenlő versenyfeltételek, az egyenlő esélyek megteremtése. Az egységes belső piacon azonos szabályok vonatkoznak minden szereplőre, ezeket a tagállamok közösen alakítják ki és fejlesztik tovább. Egy később csatlakozó országban persze joggal alakul ki az érzés, hogy az alapító államok jelentős előnnyel bírnak, hiszen korábban ők írták a szabályokat, és azok gyakorlását évtizedek alatt alaposan elsajátították. Ám a magyar gazdálkodók a történelemben most először kapnak esélyt arra, hogy stabil, kiszámítható környezetbe ágyazódjanak be, ahol Lisszabontól Varsóig és Londontól Athénig azonos szabályok érvényesülnek.
Az életszínvonal növelése mellett mind fontosabb lett az életminőség javítása. A környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és fogyasztóvédelmi előírások kialakításával az EU-tagállamok nem újabb bürokratikus terhet vettek a nyakukba, hanem olyan jogi és intézményi eszközöket alakítottak ki, amelyek a mindennapi élet minőségét és biztonságát javítják.
Magyarország - a történelemben először - jelentős politikai és gazdasági súllyal rendelkező, hatékony szervezet egyenrangú tagjává válik. Ott ül ugyanannál az asztalnál, mint a nagyhatalmak, részt vesz a döntések előkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában. Nem a nyugati újságokból kell megtudnia, miről döntöttek Brüsszelben. Nem diplomáciai kutatómunkával kell feltérképeznie, merre halad Európa. Ott leszünk, és csak rajtunk múlik, hogy a Magyarország-tábla mögött ülő politikusok és szakértők miként tudják kihasználni az intézményes integráció lehetőségeit.
A csatlakozással Magyarország nemzetközi súlya és tekintélye is megnő. A korábbi "kompország" végérvényesen horgonyt vet a biztos, nyugati kikötőben. Új nemzetközi státuszunk, amelyet a NATO-csatlakozás után az EU-tagság tesz véglegessé, a határainkon túlnyúló teljes magyar nemzet számára is előnyöket ígér. Az EU-n ma még kívül maradó szomszédainkkal új módon, az Unió tagjaként és támogatásával tudjuk majd továbbfejleszteni kapcsolatainkat. Természetesen a nemzetközi életben a későbbiekben is lehetnek viharok, de azokkal már rendkívül erős, összetartó flotta tagjaként nézünk szembe.
A nyilvánvaló előnyök mellett tisztában kell lennünk azzal, hogy az európai integráció nem csupán a saját értékrendje, hanem a belső és külső kényszerek hatására is fejlődik. A globális fejlődés kedvezőtlen hatásait Európa sem tudja elkerülni, de az integráció kiterjesztésével jelentős mértékben képes azt ellensúlyozni. Ez minden európai országra érvényes, a nyolcvan milliós Németországra és a néhány százezer lakosú Luxemburgra vagy Máltára egyaránt.
A közösségi előírások kétségtelenül akad néhány eltúlzott, nem kellően kiérlelt szabályozás. E miatt azonban nem szabad az Unió teljes jogrendjét és szabályrendszerét pellengérre állítani. Talán nem véletlen, hogy a közösségi jogszabályok egészét, "közösségi vívmányoknak" nevezik. Ez az a jogszabályi rendszer, amelyre építve az Európai Unió magas fejlettségi szintet ért el. Így biztosítja a polgárai számára azt az életminőséget, amelyet minden magyar számára elérhetővé kívánunk tenni.
A csatlakozási tárgyalások négy és fél éven át tartottak. Az alkalmazkodás azonban ennél jóval messzebb nyúlik vissza. Magyarország már a rendszerváltozást megelőzően tudatosan folytatta a közösségi vívmányok átvételét. Ennek is köszönhető, hogy 1990 után gyorsuló ütemben, szinte észrevétlenül nőttünk bele az Unióba.
A csatlakozási tárgyalásokon napirendre került kérdések közül a legtöbb azzal a megállapodással zárult, Magyarország a csatlakozás napjáig kész átvenni és alkalmazni az uniós szabályokat. Valójában a közösségi szabályok nagy részének átvétele EU tagság nélkül is érdekünkben állt volna. Az európai szabványok vagy az alapvető élelmiszerhigiéniai előírások átvétele, a közlekedés biztonságát meghatározó szabályok alkalmazása, a piacot szabályozó eszközök harmonizációja összhangban áll a magyar érdekekkel.
A második kategóriába tartoznak az átmeneti rendelkezések. Egyes esetekben Magyarország a csatlakozás pillanatában még nem, vagy nem teljes mértékben lesz képes az EU-jogszabályok alkalmazására. Az átmeneti időszakok biztosítják, hogy a csatlakozás pillanatában a kedvezőtlen következmények száma és mértéke a lehető legkisebb legyen. Nézzünk erre néhány példát!
A szabályok azonnali és teljes alkalmazása egyes ágazatok, illetve a költségvetés számára nehezen elviselhető terhet jelentene: ilyen egyebek között a szennyvízkezelés, az ivóvízminőség, a hulladék-gazdálkodás vagy az utak tengelyterhelése. Más szektorokban az átmeneti mentesség kellő időt ad a változások megvalósítására: pl. vágóhidak, vasúti közlekedés vagy a takarékszövetkezetek alaptőke-követelménye tekintetében. További átmeneti rendelkezések egyes, szociálpolitikai szempontból fontos területeken biztosítanak elegendő időt az alkalmazkodásra: ide sorolhatók az éttermi/közétkeztetési szolgáltatások, a távfűtés és a háztartási tüzelőanyagok csökkentett áfa-szintje. Az EU elismer bizonyos magyar sajátosságokat, de történelmi hagyományokkal bíró termékeket és technológiákat: ilyen tokaji borok kén- és illósav tartalma, a tokaji palackforma, 2,8 százalékos zsírtartalmú tej vagy a bérszeszfőzés rendszere.
Vannak területek, ahol a jelenlegi EU-tagállamok igényeltek átmenetet. Emögött gazdasági aggályok, esetenként politikai megfontolások húzódtak meg. Az EU-tagok közvéleménye aggódik a bővítés bizonyos hatásai és kockázatai miatt (például a munkaerő szabad mozgásával kapcsolatban). Ráadásul a csatlakozásunkhoz szükséges többletforrásokat a mostani tagállamoknak kell biztosítaniuk (a közvetlen mezőgazdasági kifizetések, a strukturális és kohéziós támogatások területén).
Az átmeneti intézkedések azonban hosszabb-rövidebb idő alatt lejárnak, és ezután minden különbség megszűnik a régi és az új tagállamok között. Átmeneti rendelkezéseket egyébként valamennyi korábbi bővítésnél alkalmaztak. Magyarország minden tekintetben egyenrangú résztvevőként csatlakozik az Európai Unióhoz.
A csatlakozási tárgyalások legnehezebb témája a pénzügyi kérdések rendezése volt. Az Uniótól nyerhető támogatás mind a régi, mind az új tagok számára rendkívül fontos. Magyarország szempontjából nem önmagában a pénzügyi támogatás a lényeges, hanem a támogatás által biztosított felzárkózási esélyek.
Tény, hogy soha ennyi tagjelölt nem kérte még felvételét az EU-ba. Közép és hosszú távon mindenkinek előnye származik abból, hogy Európa politikailag és gazdaságilag újraegyesül. Rövidtávon azonban kétségtelenül többfelé kell szétosztani az amúgy is korlátozott uniós forrásokat. Az is tény, hogy a most csatlakozó országok fejlettségi szintje jelentősen elmarad az EU-átlagtól, ami a kibővülő Unión belül csökkenti az átlagos fejlettségi szintet, és így a szolidaritási küszöb is alacsonyabbra kerül. Korábban kevesen számoltak azzal, hogy az új évezred küszöbén a világgazdaság növekedése megtorpan: a recesszió közeli helyzet is kedvezőtlenül befolyásolta a bővítés költségvetési kereteit.
Ám a vártnál mostohább világgazdasági körülmények közepette is, Magyarország több évszázados vágya valósul meg, amikor belép az EU tagjainak sorába. Részévé válunk a világ legnagyobb belső piacának. Helyet kapunk az európai népek értékközösségében. Csatlakozunk a béke, a biztonság, a stabilitás, az igazságosság és a jólét övezetéhez. A magyar emberek egyenlő esélyt kapnak arra, hogy megtalálják - és megállják - helyüket az európai népek közösségében. A jövőben már nem kell pusztán átvennünk a "nyugati", uniós szabályokat, hanem azokat közösen alakítjuk ki és fogadjuk el. Ott leszünk, amikor a döntéseket előkészítik és meghozzák. Alakíthatjuk az európai politikák fejlődését, beépíthetjük a sajátos magyar szempontokat.
A felkészülési folyamat nem ér véget a csatlakozás napján, 2004. május elsején: a teljes beilleszkedéshez még hosszú évekre lesz szükség. Közösen tapasztaljuk majd meg az Európai Unión belüli élet szabályait és gyakorlatát. Mindezt azonban már a tagság biztos tudatában tehetjük. A választ megkaptuk: Európa újraegyesül, Magyarország tízmillió állampolgárának közös teljesítményével az európai integráció teljes jogú tagjává válik.
A csatlakozás témáit 31 fejezetbe sorolták be, amelynek 20. fejezete foglalkozik a kulturális terület kérdéseivel. Külön oldalakon mutatjuk be a Kultúra és audiovizuális politika fejezet tartalmát:
Kultúra és audiovizuális politika
A Külügyminisztérium teljes munkaanyaga letölthető:
"EU csatlakozás" - Amit a csatlakozásról tudni kell - munkaanyag