Az Európai Unió a világ egyik leggazdagabb térsége, de ennek ellenére lakóinak 17%-a nem rendelkezik az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges forrásokkal.
A 2010-es évet az Európai Parlament és a Tanács 1098/2008/EK határozata a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Évévé nyilvánította.
Az Európai Év célja volt, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a szegénység és társadalmi kirekesztés tényére és veszélyeire az EU tagállamaiban, és közvetítse azt az üzenetet, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés a társadalmi és a gazdasági fejlődést is veszélyezteti. Az Európai Évnek lehetőséget kellett nyújtania továbbá arra is, hogy ezen rétegek is kifejezhessék véleményüket.
Az európai szociális rendszer által nyújtott alapvető biztonsági háló védelmet biztosít minden olyan embernek, akik olyan problémákkal néznek szembe, mint a munkanélküliség, betegség, szegénység és öregség. E szociális rendszer változatos képet mutat Európa-szerte, de általánosságban elmondható, hogy olyan jóléti juttatásokból áll, mint a munkanélküliségi segélyek, betegség esetén alkalmazandó juttatások, anyasági segélyek, rokkantsági pótlék, öregségi juttatások. Ezen juttatások biztosítják azt, hogy a szegénységben élő embereknek is legyen esélye egy méltóbb életre. Mi több, a jóléti rendszerek feladatai közt szerepe az is, hogy védelmet nyújtson a szegénységbe süllyedés veszélye ellen, ami a válság hatására a lakosság nagy hányadát potenciális veszélyként fenyegette.
Az Unió elkötelezetten támogatja a tagok közötti szorosabb együttműködést, a tagországok szociális rendszerének korszerűsítését, hogy az képes legyen a legmegfelelőbb válaszokat adni a ma és a holnap kihívásaira. 2008-ban az Európa Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy használják a szociális rendszert, mint eszközt az „aktív integráció” ösztönzésére. Az aktív integrációs stratégiák arra az elgondolásra épülnek, mely szerint minél több munkaképes személyt be kell vonni a munkaerőpiacra, míg a munkaképtelen személyeknek megfelelő színvonalú juttatásokat kell nyújtani, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy teljes életet éljenek. Olyan munkaerőpiacokat kell teremteni, amelyek minden munkaképes személy számára nyitottak, emellett megfelelő jövedelemtámogatásokat kell biztosítani, melyek figyelembe veszik az alapvető emberi igényeket. Szintén fontos a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása is, például magas színvonalú gyermekgondozás és oktatási szolgáltatás, ezen felül a lakhatási és egészséggondozási segélyek révén a fogyatékossággal élő személyek életminőségében alapvető változásokat lehet elérni.
Az egészségügyi problémák elleni küzdelem szintén alapvető, hiszen az egészség kulcskérdés a szociális védelem milyensége szempontjából. A különböző társadalmi rétegek, illetve az Európa különböző részein élő emberek közti egészségügyi egyenlőtlenségek még mindig nagyon meghatározóak. A várható élethossz-különbségek Európában a nőknél elérhetik a nyolc, míg a férfiaknál a tizennégy évet a társadalmi csoporthoz tartozás függvényében. Az e téren fennálló egyenlőtlenségek több tényező közös eredményeként jönnek létre, ezek között szerepel a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, iskolai végzettség, jövedelmi szint, élet- és munkakörülmények és egyéb életstílusbeli változók (dohányzás, alkoholfogyasztás, egészséges táplálkozás). Egyszerűen fogalmazva az emberek a rossz oktatás, az alacsony foglalkoztatás és jövedelemszint eredményeként rosszabb / kevesebb egészségügyi szolgáltatáshoz jutnak hozzá, ez pedig több egészségügyi problémát eredményez. Mindez azt jelenti, hogy a szegénységgel fenyegetett személyek nagy eséllyel találják magukat a várható élettartam-rangsorok alján.
2009 októberében a Bizottság bejelentett egy sor olyan intézkedést, mely segíti a tagállamokat azon törekvéseikben, hogy csökkentsék a fent említett egyenlőtlenségeket. Európának, mint egésznek kell megértenie és kezelnie az egészségügyi szakadékok kérdését, együtt kell új módszereket kidolgozni, javítani az adatgyűjtést és gondosan felmérni, hogy az EU-s politikákat hogyan kell módosítani ahhoz, hogy általánosan jobb egészségügyi közállapot jöjjön létre. Annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetűek felzárkózhassanak, a tagállamoknak fokozottan kell arra koncentrálniuk, hogy azoknak nyújtsanak kiemelt szolgáltatásokat, akiknek arra a legnagyobb szüksége van. A Bizottság nemrégiben tette közzé második kétéves jelentését, mely az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat foglalkoztatási és gazdasági perspektívából vizsgálja, illetve az egészségügyi szolgáltatások javítására tett kísérleteket vizsgálja Európa-szerte.
Milyen akciókra került sor a szegénység és a társadalmi kirekesztés évében?
Nagy valószínűséggel minden ember megtapasztalja a nélkülözést élete során valamikor, azonban egyes csoportok számára a szegénységbe süllyedés nagyobb fenyegetést jelent, ilyenek például a családosok (elsősorban a nagy- és csonkacsaládosok), az idősek, fogyatékkal élők és a bevándorlók. Mindegyik kategóriára igaz, hogy a nők jobban érintettek, mint a férfiak. Az az út, amin keresztül a szegénység eléri az egyes személyeket, szoros kapcsolatot mutat a társadalmi kirekesztettséggel. A jól ismert problémák - rossz lakáskörülmények, hajléktalanság - mellett a szegénységben élő embereknek pénzügyi eladósodással, valamint a modern technológiákhoz (pl. internet) való hozzáférés korlátozódásával is szembe kell nézniük.
Ezen témák megoldásához az EU keretet biztosít, amelyen belül a tagállamok kidolgozhatják saját stratégiájukat és prioritásaikat. Ez a keret figyelme veszi a többdimenziós szegénység mellett az alábbiakat:
IN ENGLISH
